A lixiviánsok képesek szelektíven oldódni vagy komplexet képezni meghatározott anyagokkal vagy ionokkal, ezáltal lehetővé téve a célkomponensek hatékony elválasztását komplex kevert rendszerekben. Például az ásványi kohászatban a lixiviánsok szelektíven oldják a fémeket, például a rezet, a cinket és az aranyat, miközben minimális hatást fejtenek ki az egyéb szennyeződésekre, ezáltal javítva az extrakciós hatékonyságot és a tisztaságot.
A lixiviánsok jellemzően nagy kémiai reaktivitást mutatnak, lehetővé téve számukra, hogy megfelelő körülmények között, -kifejezetten a hőmérséklet, a pH-szint és a koncentráció tekintetében-hassák fel a célkomponenseket a szilárd mátrixokból oldatba oldani. Ez a nagy hatásfok jellemzője csökkenti a feldolgozási időt és az energiafogyasztást az ipari termelésben, ugyanakkor megkönnyíti a nagy-folyamatos gyártási műveletekhez való alkalmazkodást.
A lixiviánsok hatása erősen szabályozható; az olyan paraméterek beállításával, mint a koncentráció, hőmérséklet, savasság/lúgosság, vagy segédanyagok beépítésével mind az oldódási sebesség, mind a szelektivitás pontosan szabályozható. Ezenkívül bizonyos lixiviánsok sokrétű képességekkel rendelkeznek, -kombinálva a komplexképző, pufferelő és felületi-aktív tulajdonságokat-, amelyek lehetővé teszik a szinergetikus funkcionalitást az extrakciós, elválasztási és visszanyerési folyamatok során. Következésképpen széleskörű alkalmazást találnak az ásványfeldolgozás, a környezetvédelem és a vegyipar területén.
