Az észterek a szerves vegyületek egy osztályát alkotják, amelyet egy karbonsavból származó észterkötés (–COO–) jellemez a molekulaszerkezetükön belül. Egy karbonsav és egy alkohol reakciója során keletkeznek, amely folyamat jellemzően egy vízmolekula eltávolításával jár; következésképpen az észtereket karbonsav-észtereknek is nevezik. Szerkezetileg az észtervegyületek gyengén poláros karbonilcsoporttal és éterkötéssel rendelkeznek, amelyek bizonyos fokú polaritást biztosítanak, ugyanakkor kedvező illékonyságot és stabilitást biztosítanak.
A természetben az észterek széles körben elterjedtek az állatok és növények testében. Például a zsírok és olajok észterek, amelyek a glicerin zsírsavakkal történő észterezésével képződnek, és a gyümölcsökben és virágokban található aromás molekulák többsége szintén észter. A biológiai szervezeteken belül ezek a vegyületek nemcsak energiatartalékként és szerkezeti komponensként szolgálnak, hanem a növényi gyümölcsökhöz és virágokhoz kötődő jellegzetes illatanyagok forrásaként is szolgálnak, így jelentős jelentőséggel bírnak mind az ökoszisztémák, mind az élelmiszeripar számára.
Egyedülálló szerkezetüknek és tulajdonságaiknak köszönhetően az észterek széles körben alkalmazhatók mind az ipari környezetben, mind a mindennapi életben. Illatanyagként és ízesítőként, oldószerként, műanyag-adalékanyagként és gyógyszerészeti intermedierként hasznosítják, valamint mesterséges zsírok és kenőanyagok szintézisében is alkalmazhatók. Az észterek fogalmának szilárd megértése megkönnyíti a kémiai szintézis elveinek és a természetes anyagok szerkezeti jellemzőinek megértését, ugyanakkor irányítja az ipari termelési folyamatokat és a mindennapi alkalmazásokat.
