Az észtereket az alapján lehet osztályozni, hogy melyik savból származnak. A legáltalánosabbak a karbonsav-észterek, amelyek karbonsav és alkohol reakciójával képződnek, -például az etil-acetát és a metil-propionát. Ezeken kívül vannak még olyan szervetlen sav-észterek, -például szulfátok és foszfátok-, amelyek jelentős alkalmazást találnak az ipari és vegyipari ágazatokban; példák közé tartozik a dietil-szulfát és a trifenil-foszfát. Az alkalmazott sav típusától függően a kapott észterek tulajdonságai, alkalmazásai és stabilitása változhat.
Az észtereket a képződésükhöz használt alkohol típusa szerint is osztályozhatjuk. Ha telített alkoholokból állítják elő, általában egyszerű zsírsav-észtereket, például triglicerideket eredményeznek; fordítva, ha telítetlen alkoholokból képződik, az eredmény telítetlen észter, például gliceril-oleát. A speciális szerkezetű alkoholok -például a ciklusos alkoholok vagy az aromás alkoholok- savakkal is reagálhatnak, és megfelelő ciklusos vagy aromás észtereket képezhetnek; az ilyen típusú észtereket gyakran használják az illat-, ízesítő- és gyógyszeriparban.
Szerkezetük és alkalmazásuk alapján az észterek nagy vonalakban egyszerű észterekre, komplex észterekre és funkcionális észterekre oszthatók. Az egyszerű észtereket általában monokarbonsav és monoalkohol reakciójából állítják elő, és általában oldószerként vagy illatanyagként alkalmazzák. Az összetett észterek -mint például a trigliceridek és a foszfolipidek-a természetes lipidek alapvető összetevői. A funkcionális észterek magukban foglalják azokat, amelyek meghatározott funkciós csoportokat, -például poliésztereket- tartalmaznak, és széles körben használják őket a műanyag- és rostiparban. Ezek a különféle osztályozási rendszerek elősegítik az észterek tulajdonságainak és változatos felhasználási lehetőségeinek mélyebb megértését.
